A teret, melyet 1946-ban neveztek el Országgyűlés térnek, a pestis járvány miatt Tatán 1510-ben tartott országgyűlés tette nevezetessé. II. Ulászló /1490-1516/ király kevés megszakítással az egész nyarat városunkban töltötte. Itt volt a királyi udvartartás és ide hívták össze az országgyűlést is.
Vízimalmok
Az írott forrásokban a 13. és a 14. században találunk már említést a vízimalmokról. 1268-ban Mária királyné tatai malmát "Walter Comes"-nek adta el. Zsigmond király 1388. évi oklevele, amelyet Péter apát beiktatása alkalmából állítottak ki, közli a malmok helyét. Az apátságnak hat, Walter utódainak és az Esztergomszigeti apácáknak egy-egy malma volt, de az egyik nem működött.
A 14. század végén Tatán 8 működő és egy romos malomról beszélhetünk, Mátyás király uralkodása idején, Bonfini írja művében: "A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. Ezek a várhoz tartoznak, háborúban sem szakíthatók el tőle. " A 16. század elejéig a kilenc malom működött. Az állandósuló török háborúk miatt a tatai malmok, a Cifra-malom kivételével elpusztultak.
1727 nyarán gróf Esterházy József jószágkormányzója Tatára, jött és levelében a következőket írta: "...Tatában levő malmokat megjárván, aminthogy hét az a malom, mely hét malom vagyon 21 kerékre, azon malmokban semmi melioratió nem tapasztatatik, hanem az előbbeni állapotukban konzerváltatnak..."
Az 1830-as évek elején készített térképen 15 működő malmot tüntettek fel. Ebből hat kalló malom volt. Nevük: Komáromi, Cseke, Öreg, Ferenc, Hámon és Új kalló. Lisztet őrölt: a Burgundia-, a Baumeister-, a Cifra-, a Hencz-, a Jankó-, a Nepomucenus-, az Öreg-, a Pék- ás a Szőgyi-malom.
A molnár céh ládája 1795-ből való. A pecsétnyomó, a céhláda és a céhjelvény 1951-ben a tatai Kuny Domokos Múzeum tulajdonába került.
A Tatatóvároson működött malmok neve: A Cseke-tó lefolyó vize hajtotta az ún. Cseke kallót, a későbbi Kása-malmot. Ugyanezen a vízen működött a Máz- vagy Pacsirta malom. Az angolkertben eredő Pokol forrás vize hajtotta a Pék malmot. A műromokon átfolyó Kis-források és a Kék-forrás elfolyó vize a Kristály uszoda után vízimalmok sorát hajtotta, az ún. Malom-patak. A Kristály uszoda alatt dolgozott a Sándor-malom. Hartl Sándor bérlőről Hartl-, majd később a keresztnevéről, Sándor-malomnak nevezték el. /ma szálloda üzemel az épületben/.
A Sándor-malomtól egy jó kőhajításnyira működött a Felner Jakab által 1760 körül épített Ruppert- vagy Miklós-malom. /ma bolt és kocsma/. Legutolsó tulajdonosa Pályka Dezső volt. A Miklós-malommal szemben a Melegvíz /park van a helyén/ partján három néven: a Tóvárosi-, Szőgyéni-, Czégényi-malom. A Czégényi-malom szomszédságában 1900-as évek elejéig működött az Öreg kalló-malom /ma Tóvárosi Fogadó/. Az Öreg kalló mögött volt az ún. Gyári-malom /Túristaszálló, majd Halászcsárda/. A festők által leggyakrabban megörökített a Pötörke-malom. Nevét onnan kapta, hogy Pötörke Júliannának volt a hozománya. Utolsó tulajdonosa Csontos Béla. Jelenleg az Országos Műemléki Hivatal alkotóháza.
A bőrgyár mellett szerényen húzódott meg a József-malom. Utolsó tulajdonosa Tárnok András volt. /ma árúház működik benne/. A József-malommal szemben, az Alkotmány utca másik oldalán működött a Nepomucenus -- más néven Gödör-, vagy Völgyi-malom. --. Felner Jakab tulajdona volt. Nevét a malom homlokzatának szemöldökpárkánnyal koronázott íves fülkéjében álló Nepomuki Szent János faszobráról kapta. Ma a Német Nemzetiségi Múzeum működik benne.
A Mikoviny utca és Gesztenye fasor találkozásánál találjuk a "Belső Kitrájber", ismertetebb nevén a Berta-malmot. Utolsó bérlője Hüttner László volt. Jelenleg átalakították szállóvvá és modern sportcentrummá.
A Nagy-tó középső zsilipjénél épült Tata híres műemlékmalma, a Cifra-malom. Utolsó bérlője Johannesz Ferenc volt. Az épület üressen áll, dacolva az idő viszontagsagaival. Osztrák tulajdonban van.
A Fenyes-források lefolyó vizén, a várostol két kilóméterre épült a Réti-malom. Utolsó tulajdonosa Czégényi Gyula volt. Utoljára az Egyetértés Mgtsz. borjúnevelőnek használta.
A középkori Tata közepén, az ún. Burgundián működött a Burgundia-, későbbi nevén Kotyogó-malom. A Kismosó és a Kertaljai-völgy forrásainak lefolyó vize hajtotta a Wéber-malmot.
1950-ben a mezőgazdaság átalakítása és a vele járó államosítás egyre több vízimalom leállását eredményezte. Az 1930-as években üzemelő 15 vízimalom közül, az említett években már csak négy -- a Cifra-, a Miklós-, a Pötörke- és a Wéber malom -- működött.
A Pokol-forrás 1949-ben történt elapadása még nem veszélyeztette a vízimalmok létét, de az 1961: szeptember 2-án a Tatabányai XV/b akna súlyos vízbetörése végleg megszűntette az angolkert Kék forrását és Tata területén feltörő forrásokat a Fényes forrással együtt. Ezzel megpecsételődött a még vízi erővel működő tatai malmok sorsa.
Körmendi Géza
Farkasházy Fischer Mór-emléktábla
A ház falán stílszerűen porcelántábla jelzi: itt született Farkasházy Fischer Mór, aki később a világhírű herendi porcelángyárat felvirágoztatta. A család Tatához hű tagjai kőedénygyárat üzemeltettek a városban.
Piarista rendház
A piaristák barokk rendháza 1767-1770 között épült, Fellner Jakab tervei szerint. Ma kollégium, az egykori refektóriumban megőrződtek a XVIII. századi, barokk stukkók.
Az épület végső kialakításához Fellner Jakab mellett a rend helyi házfőnöke, az építészet tanára, Valero Jakab is hozzájárult. A szép belső lépcsőház kialakítását Fellner Jakabnak tulajdonítják, a négyszögű belső udvar nyugati szárnyát csak a két háború között építették - Hültl Dezső tervei szerint.
Római fürdő műromjai A romantikus műromokat 1801-ben alakították ki Charles Moreau tervei alapján. Beleépítették a vértesszentkereszti román stílusú templomrom 24 oszlop-, illetve pillérfejezetét is.
Ezen a helyen már Mátyás korában is fürdő volt - Király és királyné fürdője néven - majd Esterházy Ferenc alakíttatta ki a római fürdőt idéző műromot.
Kapucinus templom
A templomot Kuttner József építette, de a munkában Fellner Jakab is részt vett. Az épületnek nincs harangtornya, csak szerény huszártorony tartozik hozzá, ezért épült a híres harangláb, ami óratorony is.
Ma plébániaház az egykori kapucinus rendház. Az 1743-1744 között épült barokk ház kőkeretes kapuja felett XVIII. századi. barokk freskó látható.
Pötörke-malom
A XVIII. században épült, barokk stílusú Pötörke-malom az egykori tulajdonos családnevét őrzi. A Fellner Jakab által tervezett malom még a két háború között is dolgozott. Ma alkotóház és iroda.
I. világháborús emlékmű
A szobor először 1919-ben, a hadviselt művészek kiállításán kapott elismerést, majd 1926-ban alkotójától, Felsőörsi Fülöp Elemértől megvásárolták a tatai polgárok.
Református templom
A tatai református gyülekezetnek 1759-től 1783-ig se papja, se tanítója, se temploma, sem iskolája nem volt. II. József 1781. október 25-én kiadott türelmi rendeletével a szabad vallás gyakorlatot a tatai reformátusok is megkapták, de a templom mellé tornyot nem építhettek és harangot nem használhattak.
Plébániatemplom
A tatai városrész főterén álló, középkori plébániatemplom a XVIII. században már meglehetősen romos állapotban volt. 1751-ben alapították az ezt felváltó, új plébániatemplomot, amelyet eredetileg Szent Márton tiszteletére kívántak szentelni, de végül is az időközben beomló gótikus várkápolna Szent Kereszt titulusát örökölte.
A tatai vár
A tatai vár öt évszázad építészeti jegyeit viseli magán. Ez részben földrajzi helyzetével másrészt tulajdonosainak gyakori változásával is kapcsolatos. A vizekben, forrásokban gazdag vidéken a régészeti leletek és az írott források egyaránt 11. századi település és bencés apátság meglétét bizonyítják. A 14. században már két Tata (Thota, Thata) névvel ellátott település létezett: ezeket mocsaras, vizes területek választották el egymástól. Éppen e két települési egység birtokközpontjaként épült fel jelenlegi helyén a vár első épülete a 14. század második felében.
A jelenlegi torony az ábrázolások tanúsága szerint csak az 1815-ös építkezések során épült. Az épület belsejében végzett ásatás során egy kisméretű toronyhoz kapcsolódó, feltehetően zárt udvaros, L alakú épület alapjai kerültek elő. A kis vár eredeti berendezéséből csak egy padlótégla és néhány kályhacsempe töredék maradt meg. A környéket ekkor a Lackfi család birtokolta, feltehetőleg ők építették a várat is. A század végén a Lackfiaktól valószínűleg Zsigmond király szerezte meg. Sajnos a megszerzésre nincsenek közvetlen bizonyítékok. Azt tudjuk, hogy a király 1409-ben már hosszabb időt töltött a tatai várban. 1397 és 1409 között épülhetett ki az első királyi palota. Ekkor készülhetett a kiugró négy saroktorony és az azokat összekötő három épületszárny, miként a kettős, emeletes királyi kápolna is. Sziklába vájt borospince is kiegészítette az épületet. A 16. században omladékkal feltöltött pince őrizte meg a 15. századi vár legszebb emlékeit. Zsigmond idején szabályozták először és alakították halastóvá a nagytavat. A király, később német-római Tata, számos Tatán keletkezett oklevele és más feljegyzések alapján sokszor hónapokat töltött a várban. Ez nemcsak az udvartartás, hanem a királyi kancellária ittlétét is jelentette.
Zsigmond 1426-ban elzálogosította a tatai birtokokat Rozgonyi István temesi ispánnak, kinek családjától Mátyás a kölcsönösszeg visszafizetése után 1467-ben váltotta vissza a várat. Bonfini a király történetírója az általa ismert itáliai vizivárakhoz hasonlónak írja le a tatai várat. A korábbi épületet teraszok, kerengő és kaputorony hozzáépítésével igazi reneszánsz palotává alakíttatja Mátyás. Aranyozás, díszes faragások, szobrok emelték a palota fényét. Pompás zöld- és vegyesmázas kályhák álltak a termekben, melyek közül egyet sikerült a leletek alapján rekonstruálni. A zöldmázas lovagalakos kályha hűen idézi a tatai vár virágkorának szépségét. 1472 után elsősorban a húsvéti és pünkösdi ünnepeket töltötte itt a királyi udvar, kihasználva a remek vadászati lehetőségeket. Mátyás halála után megindult a hanyatlása a tatai palotának.
Hiába került rövid szünet után 1494-ben újra királyi kézbe, az utolsó jelentős, részben a várban játszódó esemény, az 1510-es országgyűlés volt. A mohácsi vész után a vár szerepe teljesen megváltozott: A török ellen kiépült végvári rendszer egyik fontos része, melynek feladata a Komárom felé tartó török seregek feltartóztatása.
A török csapatok már a mohácsi vész után elérik Tatát. 1529-ben újra elfoglalják és kirablása után felgyújtják. Szapolyai János a törökök szövetségeseként 1540-ig uralja, akit 1542-ig Perényi Péter követ a birtoklásban. A török sereg 1543-ban újra elfoglalja és felgyújtja a várost és a várat is. Ekkor már készen állt az ábrázolások alapján az ismeretlen időben készült, s napjainkig is meglévő kör alakú bástya, a rondella. A gyengén megerősített vár szinte évente cserélt gazdát, ebben a zsoldosok gyávasága is fontos szerepet játszott esetenként. Az 1566-os kemény ostromra emlékeztet a tó felöli bástyán látható szobor, amely az ostromban részt vett legendás magyar vitéznek Thury Györgynek állít emléket. A keresztények kezére került várban olasz hadmérnökök tervei alapján indultak meg az erődítési munkák. 1572-ig elkészült az egyik várkapitány nevét örző Ferrandó bástya, néhány évvel később a szintén tatai várkapitányról elnevezett Rosenberg bástya, a tóparti védőfallal és a kazamatával együtt. A legkorszerűbb szintén olasz rendzserű bástya, a szintén föld alatti kazamatákkal és ágyúteremmel ellátott ún. Kecske bástya, amely 1586-ra készült el. A kapubejáró kettős bejáróval, felvonóhíddal, a bástyák körül létrehozott újabb vizesárokba épített pillérrel készült el. A váron belül kis malom is működött a sikeres védekezést elősegítendő. A frissen megerősített várat Szolimán pasa a 15 éves háború idején 1594-ben foglalta el. 1597-ben európai hírű bravúros sikerű ostrommal került újra a tatai vár a keresztények kezére. Pállfy Miklós főkapitány seregei itt alkalmazták először a magyarországi hadszintéren a kapurobbantó petárdát. A vár ostromát és az erődítések állapotát számos metszet és korabeli hírlap ábrázolása őrizte meg számunkra.
Az egyre romló állapotú várat 1605-ben Bocskai seregei foglalják el a Tataiaktól. Török kézre utoljára Kara Musztafa nagyvezír seregei kerítik, Bécs elleni 1683-as hadjáratuk idején. A török veszély elmúltával sem ér véget a tatai vár hadikrónikája. A szinte már védhetetlen állapotú leromlott várat a Rákóczi szabadságharc idején Vak Bottyán csapatai foglalják el. 1707-ben karült újra a Tatai csapatok kezére a vár, mikor erődítései egy részét lerombolták. A török kiűzését követően, a pénzszűkével küzdő Habsburg-udvar előszeretettel egyenlítette ki tartozásait magyarországi birtokokkal. Így került Tata az udvari hadiszállító báró Krapff család kezére. Tőlük vásárolta meg az uradalmat gróf Esterházy József országbíró 1727-ben.
A romos várépület helyreállításával, illetve egy alkalmas kastély építésével az Esterházy család Fellner Jakab építészt bízta meg. Eredeti szándékuk szerint a vár elbontása után, annak helyén épült volna fel az új barokk kastély. Azonban az építkezés tervezett költségei végül a tervek módosítását tették szükségessé. S így megmaradt a vár épületegyüttese. Az Esterházyak idején készült el a napjainkig a főbejárat céljára szolgáló négyíves híd és kapubejáró (1755). Az új kapu és a török kori bejáró közé egy börtöncellákkal ellátott ún. udvarbíró házat építettek, börtönkápolnával. Az Esterházy család levéltára, gyűjteményei kerültek az épület emeleti részeire, míg a földszinten lóistállót alakítottak ki. A várépület megmaradt szárnyán csak 1815-ben végeznek romantikus stílusú átalakításokat. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzzák fel a mai torony szintjét. Ekkor készülnek a jellegzetes neogótikus ablak és ajtókeretek, a kváderes borítású terasz. A déli oldalra, a teraszhoz kapcsolódóan az angolkertben is tevékenykedő Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély is épül. Az udvari front mai képét 1896-97-re nyerte el. Az ekkor Tatán és környékén tartott nagy Tatai hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit és itáliai gótikát idéző módon építették át az emeleti ablakokat is. Az épület belsejében új lépcsők és boltozatok készültek a 19. század elején.
1954 óta a várban működik a Kuny Domokos Múzeum, amely a Komárom-Esztergom megyei múzeumi szervezethez tartozik. A gyűjtemény alapját a még 1912-ben megindult múzeumszervezői munka teremtette meg, illetve a piarista gimnázium gyűjteményének tárgyai. A tervszerű, muzeológiai alapú gyűjtőmunka 1956 óta folyik. A vár ásatása és feltárása 1965-ben indult meg. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának régészeti feltárása még várat magára. A várban több mint negyedszázada nyílt állandó kiállítás helyett 2000-ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan. A szakaszosan megnyíló új állandó kiállítás már látható részei a tatai fazekasság, a 18-19. századi mezőváros, és a főúri élet, a fajanszmanufaktúra emlékeit bemutató termek. 1997-ben nyílt meg a római kori Pannónia provincia Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár illetve a római és a középkori régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak. A múzeum munkatársainak szándéka szerint az új állandó kiállítás megvalósítása az elkövetkező évben is folytatódik.
dr. Kemecsi Lajos
Cifra malom
Az állandósuló török háborúk idején a tatai malmok, a Cifra malom kivételével elpusztultak: ez a ma is látható malom XVI. századi eredetű, 1587-ben már állt, és 1968-ig őröltek benne.
Görög-római Szobormásolatok Múzeuma
A Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből származik az a 96 görög és római gipsz szobormásolat - pl. az athéni Parthenón teljes fríze -, amely az 1977-ben múzeummá alakított tatai zsinagógában látható.
Német Nemzetiségi Néprajzi Múzeum
A magyarországi németek bázismúzeumaként alapították 1972-ben. Az ország minden részéről gyűjti a németség tárgyi és szellemi kultúrájának emlékeit. Otthona a Nepomucenus malom barokk épülete. A múzeum 1983 óta működik a Nepomucenus malomban, ami 1758-ban a század neves építésze, Fellner Jakab tervei alapján épült. Az egykori vízimalom nevét a molnárok és vízenjárók védőszentjéről, Nepomuki Szent Jánosról kapta, az épület oromfalán az ő szobra látható.
Kuny Domokos Múzeum
A várat 1959-ben múzeummá alakították.
Ma római és középkori kőtár, Tata és környékének középkori élete, a tatai fajansz szép darabjai, XVIII-XIX. századi szakrális emlékek egyaránt láthatók itt.A múzeum anyaga a piarista gyűjteményből alakult ki. Gyarapításában nagy előrelépést jelentett a Kállai-gyűjtemény megvétele az 1970-es években. Napjainkban a múzeum kb. 64 ezer régészeti, 3000 természettudományi, 2000 numizmatikai és 3000 néprajzi tárggyal rendelkezik.
A vár földszintjén - az egykori kerengő fennmaradt szárnyában - a környék római kori emlékeit állították ki. A torony alatti teremben is római kori használati tárgyak töltik meg a vitrineket, és itt látható a múzeum egyik figyelemre méltó darabja: az Almásfüzitőn előkerült II-III. századi, a római légiósok által használt díszpáncél-álarc. A tó felőli termekben a középkor emlékei tanulmányozhatók.
Keresztelő Szent János-szobor
A tó mesterséges szigetén áll Keresztelő Szent János szobra, Kovács Mária alkotása, ami egykor a Velencei Biennálén is figyelmet keltett. A bronzalak egyik kezében kereszt, a másikat áldásra emeli.
Mária-szobor
A város régi plébániatemploma az 1780-as évekig a téren állt, de állapota miatt bontásra ítélték. Emlékére állították 1785-ben a Szeplőtelen Mária-szobrot, Schweiger Antal barokk stílusú alkotását.
Nepomuki Szent János-szobor
A Nepomuki Szent János-híd és természetesen víz közelében áll Nepomuki Szent János szobra. Az 1770-ben készült gyönyörű barokk alkotás Schweiger Antal tehetségét dicséri.
|
