A XIV. század elején a Csákok birtokába került, majd 1326-ban Károly király váltotta magához, s királyi vár maradt egészen addig, míg 1392-ben Zsigmond Kőszeggel együtt a Garayakkal elcserélte a Macsói bánságban fekvő birtokokért. A Garayak jó vásárt csináltak, hiszen a török végektől távol, az ország belsejében, biztonságos helyen szereztek uradalmat a török támadások miatt egyre jobban pusztuló Délvidék helyett. Akkoriban a Cseszneki várhoz 31 falu tartozott. A Garayaknak Csesznek vidékén egész nagy birtoktömbje alakult ki, hiszen az övék voltak Ugod, Somló vára, Pápa városa és a várakhoz tartozó uradalmak is. A Garayak nevéhez fűződik a vár átépítése, bővítése, a belső vár lényegében ma is álló tömbjének kialakítása. Várgeszteshez, Villányhoz, Hegyesdhez hasonlóan a belső vár két végén álló tornyokat (egyik négyszögletes, másik ötszögű) magas falakkal kötötték össze. A zárt udvar déli oldalán alacsonyabb épületrész húzódott. Az egyik helyiségben alakították ki a ciszternát. Ezt az épületegyüttest a hegy fennsíkjának szélén egyszerű körítőfal övezte szűk falszorost alkotva, ebből csak a déli oldalon ugrott ki egy félköríves torony. A falszoros bejárata északnyugaton nyílott, itt állhatott a már teljesen elpusztult, feltehetően felvonóhidas kapu.

Régészeti kutatás híján egyelőre nem lehet eldönteni, hogy a nyugati oldalon levő különálló négyszögletes torony a Garayak építménye, avagy később a XVI. század elején emelték-e. A Garay-címeres, feliratos kövek, a pompás gótikus faragványok töredékei arra engednek következtetni, hogy reprezentatív kialakítású lehetett a kicsiny hegyi vár; a faragványokat - legalábbis részben - talán a Budai királyi műhely kőfaragói, szobrászai készíthették az 1410-es években. Csesznek várát közösen birtokolta a XV. század első évtizedeiben a két Garay testvér, Miklós (nádor) és János.

Megdöbbentő családi botrány és gyilkosság története is fűződik Csesznek várához. Garay János feleségét, Hedvig Mazóviai hercegnőt a Garay család azzal vádolta, hogy 1429-ben megmérgeztette férjét, akinek még az életében házasságtörő módon együtt élt mostohatestvérével, Széchenyi Miklóssal. De ezzel még nem merült ki bűnei sorozata. Hedvig saját leánya, Katalin kerítője is. Egy osztráknak adta ágyasul, noha Bebek Miklós eljegyzett menyasszonya volt. Zsigmond király törvényt ült, s döntött Hedvig perében. Mivel valamennyi vádpontban bűnösnek találta, birtokelkobzásra és életfogytiglani fogságra ítélte. Az ítélet végrehajtójául Garay Miklós nádor fiát, Lászlót jelölte ki. A Garay család férfi ága 1482-ben halt ki.

Mátyás király a jelentős Cseszneki uradalmat Szapolyai Istvánnak adományozta. Azonban még fél évszázad sem telt el, a Szapolyaiak (sok mással együtt) elvesztették ezt a birtokukat is. 1527-ben Habsburg Ferdinánd kezére került a Dunántúl és egyik híve, Török Bálint tette rá a kezét a Cseszneki várra és az uradalmat megtartotta akkor is, amikor Szapolyai János király pártjára állt. 1542-ben, amikor Török Bálint már az isztambuli Hét Torony rabja, Csesznek királyi várként szerepel.

Ferdinánd, Csaby István egri főkapitánynak adományozta, de ő sem sokáig örülhetett neki, mert a következő esztendőben elhunyt, rokonsága kezében azonban továbbra is megmaradt az erősség és uradalma. Csaby két veje, Szelestey Sebestyén és Watay Lőrinc osztozkodtak a váron, melyet egyre közelebbről fenyegettek a törökök. Szelestey igyekezett minél távolabb kerülni a veszélyes helytől, így a vár megvédése Watay vállát nyomta, aki tulajdonosa és egyben kapitánya is Cseszneknek. Mivel a család saját jövedelméből nem tudott megfelelő számú őrséget tartani, ezért az 1550-es évek elején királyi zsoldosok is növelték a cseszneki vitézek számát. A király által fizetett őrség eleinte 50 gyalogos és 20 lovas, később ennél olykor kevesebb.

1561-ben a törökök hitelen megrohanással akarták kézre keríteni. Watay Lőrinc kapitány és emberei azonban résen voltak. Az 1560-as években néhány esztendeig Watay Lőrinc helyett más kapitány került Csesznekre. Amikor azonban 1565-ben vitézeivel együtt török fogságba esett az akkori cseszneki kapitány, Watay Lőrinc újra visszakapta tisztségét. Csaknem egy évtizedig még Csesznek kapitánya, életének egy váratlan szerencsétlenség vetett véget.

1570-ben Giolio Turco sok más dunántúli várral együtt felmérte Cseszneket is. Rajzairól látható, hogy abban az időben az Alsóvár még nem épült ki teljesen. A kicsiny hegyi erősség - szinte minden vár ilyen volt a Balaton vidékén - csekély őrsége legfeljebb megfigyelői feladatot látott el, a portyázó török hadakat képtelenek voltak útjukban feltartóztatni.

> 1594-ben, amikor Győr erős vára váratlanul török kézre került, a Balaton-vidéki erődítmények őrsége nem mert a helyén maradni. Kardcsapás nélkül került török kézre a pusztán hagyott Csesznek is. Azonban már 1598-ban sikerült visszafoglalni. 1635-36-ban a Csaby-Watay örökösöktől Csesznek uradalmát magához váltotta Esterházy Dániel, és a család bakonyi birtokainak gazdasági központja lett. Épségben állt a török kiűzése után is. A Rákóczi-szabadságharc során a kurucok 1705-ben foglalták el és 1709-ig a kezükben is tartották.
Azt a szerepet kapta, hogy lezárja a Győr és Székesfehérvár közötti utat, másrészt élelmiszer és hadianyag raktárnak rendezték be. Továbbá jó néhány Cseszneki hadifoglyot is őriztek itt.
1708 tavaszán kijavították a várfalakat, újjáépítették a ciszternát, kiegészítették a vár tüzérségét. Őrsége azonban mindössze félszáz gyalogosból állott. A készülődés nem volt hiábavaló, mert 1708. szeptemberében a Csesznekiak ostrom alá fogták Cseszneket. A kurucok a túlerőtől nem rettentek meg és keményen ellenálltak. Az újabb német támadás 1709-ben kiszorította a kurucokat a Dunántúlról. A magára hagyott kicsiny Cseszneknek sem lehetett esélye tartós ellenállásra, július végén - augusztus elején Cseszneki kézre került. Ezzel lezárult Csesznek várának katonai szerepe.

A Cseszneki vár különösebb károsodás nélkül vészelte át a kuruc küzdelmeket. Esterházy Ferenc a vár tulajdonosa számára az immár katonai jelentőség nélküli építmény nem vesztette el értékét. 1740 körül átalakíttatta. Az Alsókapu barokk óratoronnyá változott, a Belsővár udvarát is beépítették, így egységes palota lett. A különálló toronyra második emeletet húztak és híd segítségével kötötték össze a főépülettel. A család cseszneki ága a XVIII. század végéig lakta a várat, mely azonban egyre kevésbé felelt meg a főúri család igényének. Nem csodálkozhatunk azon, hogy amikor a XVIII. század utolsó évtizedeiben felépült a rédei új kastély, oda költöztek s a várat már csak gazdasági célokra, valamint börtönnek használták.

Az elhanyagolttá váló épület megrokkant az 1810. évi földrengés következtében, majd 1820-ban keletkezett tűz betetőzte a pusztulást. 1828-ban már csak úgy írtak róla, mint elhagyatott romról. Festői maradványait csak részben tárták föl, a központi épülettömböt az 1970-es években konzerválták.

Kőmosó-szurdok
A Vasút utca és a Farkashegyi út kereszteződésénél, piciny gyalogúton vezet az út a Bakony talán legszebb sziklaképződményéhez, a Kőmosó-szurdokhoz. Évszázadok alatt a víz olyan völgyet vájt a sziklába és olyan formákat alakított ki, amelyeket minden építész és formatervező csak irigyelni tudna. A természet olyan vad és csodálatos szeglete ez, melynél szebbet ember alkotni nem képes.
Hajdan e köveken gazdagon hömpölygött a hegyekből eredő kis patak vize, amelyet a törökök fürdőnek is használtak (innen a "Török-fürdő" elnevezés). A szurdokon végighaladva, annak túlsó végén két barlangot találhatunk. Az egyik egy meredek feljáró tetején, kerek nyílással, belül egy nem túl nagy, majdnem kör alakú üreggel, az a ?Kecske-barlang?. A másik ezzel majdnem szemben egy kürtő szerű keskeny nyílással nyílik. A nyíláson bebújva (csak elemlámpával) magas üreg oldalán a sziklán sárgás képződmény. Ez a járat a hagyomány szerint egészen a vár ciszternájáig vezetett valamikor, ám ennek valóságalapja igen csekély.
A Kőmosó szurdok végén a vár és a 82-es főútvonal közötti völgybe érünk. Ha a völgyben egyenesen továbbhaladunk a vár alatt, a Totya utcába érhetünk ki. A várnak ezen az oldalán nem lehet feljutni, ezért ne is kíséreljük meg megmászni ezt az oldalt, inkább a Totya utcából a Vár utcába érve induljunk fel.

Vándor, ki most e szöveget elolvasva úgy érzed e tájat Neked is látnod kell, kérlek még figyelj rám pár percre!
E vidék, e környék szépsége olyan mint egy kis kincsesdoboz, szép, de nagyon érzékeny.
Aki látja, sétál itt, az gyönyörködhet benne, de azokra is gondolj, akik egy lépéssel utánad, a Te lábnyomaidon szeretnék megcsodálni e szépséget.
Kérlek Őértük, az utánunk következőkért ne rongáld, ne szennyezd ezt a természeti környezetet.
Hogy még sokan, sokáig úgy láthassák, ahogyan azt a természet megalkotta. Szeretettel várunk!

Milleniumi kert
A Millenium méltó megünneplésére, 2000- ben alakítottuk ki emlékkertnek a faluközpont egyik, korábban parkolónak használt területét.
Itt építették fel a Református Haranglábat, amelynek kőből rakott talapzatán díszes márványtábla őrzi az I.- és II. világháborúban harcolt és életüket vesztett csesznekiek emlékét.
A harangláb mögött a Református Imaház épülete található, vele szemben pedig az ?Emlékezés Kopjafája?, amelybe a magyarság jeles, neves évszámai vésettek bele, 896- tól napjainkig.
A falu lakosai minden évben március 15- én és október 23- án itt a kertben emlékeznek meg a magyarok múltbéli nagy tetteiről.

Katolikus templom A katolikus templomot azért említjük meg, mert a vár kápolnájából lekerült harang jelenleg itt található meg, és üti el a delet nap mint nap. Úgy hírlik a dunántúl legrégibb harangja. Szintén a templomban található a "Mária születésének bemutatása" című festmény, melyet 2000-ben restauráltak és eredetileg ez is a vár kápolnájában volt elhelyezve a körmeneti kereszttel együtt. E kereszt szintén ide került le. A vár kápolnájának ma már csak a feltételezett nyomai láthatók.