A törökök az 1390-ben felszentelt gótikus templomot is elpusztították, amelyet az 1700-as évek legvégén építettek újjá.
A templom építészeti szempontból különlegesnek számít, mivel a négy-négy oldalkápolna és a főhajó között átjárókat hagytak, így gyakorlatilag háromhajós az építmény.
A szentkúti, a község határában található kápolna országszerte ismert búcsújáró hely, amelyet 1862-ben épített egy ácsi zarándok.
A szeptember 8-án tartott szentkúti búcsúra nem csupán a környék katolikusai, hanem a magyar cigányság színejava is elzarándokol, hogy a fiatalok párt válasszanak, hogy a gazdagságukat megmutassák, s vegyenek magukhoz a forrás vízéből, amelynek gyógyerőt tulajdonítanak.
A szentkúti kápolna.
A plébániatemplom...
A szentkúti kápolna belső freskói.
Szent István szobra gótikus oszloptöredéken a templomkertben.
Az egykori Pálos, most plébániatemplom
A szerzetesek letelepítése itt is, mint általában, a kolostor építésével kezdődött, így az elsőként érkezők segíteni tudtak az építkezésen. Csatkán az otthonteremtés 1350-1360 között zajlott. Ahhoz azonban, hogy az alapító a tényleges munkálatokig eljusson, hosszú út vezetett. Ebben az időszakban komoly jogi procedúrákra volt szükség az alapításhoz.
Világi tekintetben királyi, egyházi vonalon egyenesen pápai engedélyre volt szükség. Kont Miklósnak is be kellett vetnie minden tekintélyét és kapcsolatát az ügyben. Adott volt a szükséges anyagi háttér is, így aztán János veszprémi püspök nyugodtan igazolhatta a továbbküldött iratokban, hogy a nádor "elegendő adománnyal határozta el az építést".
A templom építése így is elhúzódott, a felszentelést a donátor már nem is érte meg, végakarata szerint Csatkán ugyan, de a kolostor kriptájában temették el.
A templom alaprajzi elrendezése, s főként a hajó szerkezeti rendszere és térképezése hazánkban egyedinek számít. Különlegességét a belső támpilléres megoldás jelenti. Ezek a támpillérek a hajó két oldalán négy-négy kápolnát fognak közre, amelyeket a pilléreken kialakított keskeny, csúcsíves nyílások kötnek össze.
A pilléreken kialakított átjárók a mellékoltárok megközelítését könnyítették meg, így az egymást váltó szerzetesek nem zavarták a főoltárnál bemutatásra kerülő mise résztvevőit. A fülkék és a főhajó közti árkádok is csúcsívesek, s bár nem olyan égbe törően magasak, mint a katedrálisokban, mégis ritmusukkal a háromhajós bazilikák hangulatát idézik. Ez a látvány ragadtatta el Rómer Flórist is, aki észrevette a megszokottól eltérő építészeti megoldást. Hasonló belső támpilléres szerkezetet csak az elpusztult tüskevári pálos templomnál ismer a szakirodalom. Ennek alapításáról és építéstörténetéről csak bizonytalan adatok állnak a szakemberek rendelkezésére, de az valószínűsíthető, hogy végleges formáját 1320 táján érhette el. A szinte azonos megoldás nem lehet véletlen, így vagy azonos építőműhely közreműködését kell feltételeznünk, vagy a rendi hagyományok tiszteletéből eredő pontos átvételt. Ez utóbbira Európa-szerte, így hazánkba is, más szerzetesrendek eseben is van példa.
CS. Dobrovits Dorottya Csatkai témájú tanulmányában francia hatást tételezett fel. A francia hatás lehetséges közvetítőjeként a szerző a győri Miklós püspököt jelöli meg, aki közvetlen kapcsolatot tartott az avignoni pápai udvarral. Nagy Lajos dél-francia kapcsolatai, Kont nádor ebben is példaképét követhette. A királyi alapítású templomok esetében a csatkai és a tüskevári megoldás nem mutatható ki, így az udvari közvetítést ki kell zárnunk, tovább erősítve a közvetlen kapcsolatról kialakított feltevést.
A mára teljesen elpusztult kolostor a templom északi oldalához csatlakozott, azt 1543-ig, a török pusztító hadjáratáig használták a szerzetesek. Az atyák és templomuk jó hírét, kapcsolatait igazolja, hogy itt temették el 1516-ban Szentléleki Miklós Ákost. A Szentléleki-Adafi család az előző században Hunyadi Mátyás idején szoros kapcsolatban volt az udvarral, ahol hatással lehetett rájuk a reneszánsz uralkodó művészetszeretete. Ez a szoros kapcsolat is indokolhatja, hogy a reneszánsz ízlésű sírköve alkotójának Johannes Fiorentinust tartják.
toptöredéken - Weihbecken aus 1758 A török pusztulást követően két és fél évszázadig csak a templom romos falai őrizték a bakonyi erdőben a pálosok emlékét. Pesty Frigyes kéziratos Helységnévtárában (1864) egy 1722-es adatra hivatkozva írta: "..a Templomnak is csak a négy fala állt fenn, de a szentélynek boltozatja meg volt, menyet faragott kövekből épült pompás boltív környez... ".
Ebben az időben az 1729-ben létesült súri plébánia filiája volt Csatka.
Miután az említett fatemplom tönkrement, az 1780-as évektől kezdhettek a pálos templom fennmaradt falainak és ép részleteinek meghagyásával a késő barokk stílusú újjáépítéshez a Kamara segítségével. A munka 1801-ben fejeződhetett be. Erre utal a Schmidt József győri festő által készített főoltárkép és a fehér mészkőből faragott keresztelőkút 1801-es évszáma. Az újraszenteléskor Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték a templomot.
Önálló lelkészség csak 1920 és 1940 között volt a községben. Dr. Czapik Gyula, akkor veszprémi püspök, 1940-ben szervita barátokat hívott a lelkészi feladatok elvégzésére. A szerzetesrendek 1950-es betiltása után Piusz atya, cisztercita perjel volt a templom gondozója. Az ő életútja, hivatásáért elszenvedett megpróbáltatásai közismertek a legújabb kori egyháztörténet iránt érdeklődők körében. 1961-ben újra csak szerzetes, Pócza Dezső ferences lett a csatkaiak lelkipásztora. 1966-68-ban sor került egy újabb restaurálásra és 1 kutatásra Borkayné Kállai Ilona vezetésével.
A templom leírása
Entz Géza megállapítása szerint a templom falai a boltozat indításáig általában középkoriak, így az alaprajz és a felépítés megőrizte a gótikus templomot.
Belépve a csúcsíves nyugati kapun, a kórus alatti előcsarnokban balra, egy gótikus oszloptöredéken fehér mészkőből készült szenteltvíztartót találunk, rajta az évszám: 1758. A pálos csoportképet Forró Kamill ferences szerzetes festette. Az első támpillérek közé kialakított, üvegezett válaszfalon belépve tárul elénk a templomhajó nagyszerű látványa. Az építészeti értékek szabadon érvényesülnek, mert a falak fehérre meszeltek - utoljára ezt is ferences szerzetes, Czigány Ferenc meszelte. Az oldalfülkékben ma már nincsenek meg az egykori oltárok, a pilléreken elhelyezett szobrok szolgálnak csak díszítésül. Bal oldalon Szent Teréz, Szent Borbála - a felirat szerint Mikolics Mária felajánlásaként - és Szűz Mária szobra látható. Jobb oldalon Szent Antal, Szent József és a főoltárhoz közeli fülkében Jézus szíve szobor kelt áhítatot. A szentély és a templomhajó közti diadalív jobb oldalánál áll a már említett, 1801-ben készült keresztelőmedence, fehér mészkőből, bronz fedővel. A padokat Kovács Antal mérnök tervezte és Kerstner Lőrinc helyi asztalos készítette.
A templom szentélye - mint a szerzetes templomoké általában - nyújtott, apszisa a nyolcszög öt oldalával záródik. Északi oldalán, a szentély és a hajó találkozásánál csatlakozik a templomhoz a torony.
A szentély három boltszakaszra oszlik, a déli falon megmaradtak a ~ csúcsíves ablakok. Az eredeti boltozat a török időkben elpusztult, az 1801-ben készült csehboltozat szerencsés arányaival megközelíti az eredeti térhatást. Megmaradt az ablakok könyöklőjének magasságában az eredeti övpárkány, erre futnak rá a támpillérek. Az északi falon a támpillérek közötti falsíkokat Nemcsics Antal műegyetemi tanár modern hangvételű falképei díszítik. Ugyanennek a falnak keleti szegletében a falba építve láthatjuk Szentléleki Miklós Ákos síremlékét.
Közvetlen mellé húzták fel azt a falat, amely most a szentélyapszisból leválasztja a sekrestyeként szolgáló helyiséget. A szószéket és az új liturgia szerinti oltárasztalt Forró Kamill ferences tanár tervezte.
A templom környékén több helyütt is felfedezhetjük a gótikus faragású köveket. Ilyen oszlopköteg maradványán helyezték el az 1938-as Szent Istvánévben első királyunk műkő szobrát a templom előtti parkban. Hasonló faragott kövek alkotják a lépcsőt a keleti oldalon kia1akított templomkertben a világháború halottainak emlékműve előtt. A mai iskola helyén, ahol az elpusztult kolostor állt, bizonyára rejt a föld még meglepetéseket. A helybéliek reménye szerint egyszer talán a kolostor kriptái is feltárásra kerülnek.
Szentkút
A falu központjában, a bolt mellett balra fordulva, egy dombra kapaszkodó kis utcán sétálhatunk vagy autózhatunk ki a térképen Szentkútnak jelölt helyre.
Útközben két kereszt mellett is elhaladunk, annak jelzéseként, hogy zarándokok útvonalán közelítünk a kegyhelyhez.
A dombra kapaszkodva érdemes visszanézni a szép fekvésű falura. A távoli környékre is szép kilátás nyílik a falut a forrásvölgytől elválasztó magaslatról, az erdő széléről. Ahhoz, hogy a kegykápolnát megtekinthessük, a mély úton le kell ereszkedni az árnyat adó bükkfákkal körülvett völgybe. Még tovább, a katlanszerű völgy mélyén találjuk a foglalt, ma is vizet adó forrást.
A csatkai búcsúk történetével és néprajzával foglalkozó művek ehhez a forráshoz kötik a zarándokhely kialakulását. Vajkai Aurél 1940-ben közreadott tanulmányában arról írt, hogy az 1850-es években a Csatkávai határos közeli Súr plébánosa már felfigyelt a kút gyógyító hatásáról szóló hírekre. Erdekes, hogy a korábban említett kirándulása során erre járó Rómer Flóris viszont nem tett említést a forrásról. Ennek két oka is lehet. Egyrészt a bencés tanárt elsősorban a régiségek érdekelték. Másrészt, ha házigazdája, a Vajkai által is említett súri plébános beszélt is a forrás híréről, az üggyel kapcsolatos egyházi állásfoglalás hiánya óvatosságra intette a szerzetes tudóst. Ez az utóbbi körülmény ugyanakkor nem akadályozta meg a plébánost abban, hogy a kúthoz közeli magaslaton keresztfát állíttasson.
Bizonyára a hely növekvő híre vonzotta ide 1861-ben az ácsi születésű özvegyembert, Csöbönyei Józsefet. A lelki nyugalmat kereső zarándok már ideérkezése előtt fogadalmat tett arra, hogy követni fogja Szent Ferenc reguláját, mint ferences harmadrendi. A kegyes életű jövevény, akit Ropoly Ferenc plébános csak "boldog együgyűként" emleget, kérte, engedélyezzék egy gyűjtés megindítását a Szentkút közelében felépítendő kápolna javára. Előterjesztésének krónikása, Takács Márton kántor a jegyzőkönyvet nyomtatásban is megjelentette.
Ebből a kiadványból tudjuk, hogy a kápolna építését - az idők változásának megfelelően - Ranolder János püspök a maga hatáskörében engedélyezte. Döntésében nyilván közrejátszott, hogy alig tíz évvel előbb hirdette ki az egyház a Szeplőtelen Fogantatásról szóló dogmát, de gondolhatott a főpap az 1858-ban Lourdes-ban lejátszódott eseményekre is. Tény, hogy a remetesorsot vállaló Csöbönyei József szándékát siker koronázta" egy év alatt felépült a szerény külsejű, tájba illő kis kápolna. A krónikás két donátor szerepét emeli ki: a falu kegyurát, Lichtensteirll János herceget és báró Fiáth Ferenené Kapy Ágnesét.
A kápolna állt tehát, oltárára pedig a püspök engedélyével a Szeplőtelen Fogantatás szobrát helyezték el.
A néprajzkutatók két olyan hiedelmet is lejegyeztek, amelyek az új búcsújáró hely létrejöttéhez kapcsolódnak. Az egyik szerint a közeli jásdiak azt állítják, hogy a csatkai kútnál felfüggesztett, gyógyulások miatt szükségtelenné vált mankókat Jásdról lopták el a csatkaiak, hogy a jásdi búcsú hírét csökkentsék. A másik monda szerint az andocsiak úgy vélték, hogy a kápolnát tőlük vitték az angyalok Csatkára. Az andocsiak ezért Kisasszonykor sírva mennek a Szentkúthoz - és tiszta fehérben.
Ahhoz, hogy az új Isten háza búcsújáró hellyé váljon, nagyban hozzájárultak a gyógyulásról terjedő hírek. Vajkai Aurél említett egy jegyzőkönyvet, amelyet az ácsteszéri, akai, súri plébánosok írtak, megjegyezve, hogy "a fiatal pagonyban fekvő, négy hatalmas ősrégi bükkfától körülvett kút bámulatosan gyorsan gyógyítja" az egyes betegségeket. Az évek során számos jegyzőkönyv", vallomás vált ismertté, amelyben szanyi, bodajki, écsi, bácsai, szilsárkányi és más hívők gyógyulásáról esik szó. A búcsúsok lakhelyei jelzik, hogy milyen nagy vonzáskörzete alakult ki a csatkai kegyhelynek.
A néphit jellemzésére idézzünk ide egy szentkúti mondát, ahogy azt Weisz János csatkai ismertetőjében olvashatjuk:" A 76 éves guttamási Fereac bácsi, zarándok, aki már 20 éve jár Csatkára, mondta el a következőt: "Csáki grófok, uraságok laktak itt valamikor. Egyik református cselédjük, Varga Józsefnek fia, József vakon született. 16 évig volt vak. Gyertyaszentelő előtt éjjel 11 órakor megjelent a fiúnak egy fehér öltözetű nő kék szalaggal a derekán, hosszú hajjal és mezítláb, és azt mondta neki: Menj ki a forráshoz és meggyógyulsz. A fiú elmondta ezt szüleinek. De azok leintették. Gyümölcsoltó Boldogasszony előtti este ugyanabban az órában ugyanaz a nő jelent meg neki és újból azt mondta, hogy menjen ki a forráshoz és meggyógyul. A szülei azonban azt mondták, hogy nem megyünk ki, mert reformátusok vagyunk... akkor Kisasszony előtt való este ugyanabban az órában 11 órakor megint megjelent neki és ugyanezekkel a szavakkal biztatta... Akkor szülei azt mondták egymás közt, hogy ez már nem lehet tréfa. Kimegyünk úgy, hogy senki ne lásson bennünket. Akkor kimentek, fel a hegynek és ott, amikor kiértek, az édesatyja látott egy fehér vadnyulat.. A nyúl levezette őket a forráshoz. Ők megmosták a vízben a fiút és mindjárt látott. Akkor azt mondta az atyja neki: meggyógyultál, de ide többet nem jössz. Erre ismét megvakult. Akkor az édesanyja sírt és ismét saját hite szerint imádkozott fél óráig. És ekkor megint megmosták a fiú szemét és újra látott. Elindultak hazafelé.. Vasárnap volt. Éppen akkor értek be, amikor a katolikusok a templomból kijöttek és a népek elcsodálkoztak azon, hogy meggyógyult a 16 éves vak fiú. . "
A csodaként szárnyra kelt hasonló történeteket az egyház kánonjogilag nem is vizsgálta, így nem is hagyta jóvá, hírük mégis újabb és újabb zarándokokat vonzott Csatkára.
Növelte a hely misztikumát a Csöbönyei óta szinte megszakítás nélkül itt élő remeték híre. Csöbönyeit, az alapító remetét az egyház még kitiltotta Csatkárót, félve, hogy a kezdeményezésére felépült új kápolna elvonja a híveket lakóhelyük templomától, papjaitól. A terciárius Csöbönyei ekkor elindult a Szentföldre, de csak Várnáig jutott. Mire visszatért, elültek a körülötte dúló viharok, így letelepedhetett. Csatkán is halt meg, de sírjának helyét semmi sem jelöli.
A második remetét, Bonyai Józsefet gyógyulása késztette a remetesorsra, a Pozsony megyei Erős Kázmért törpesége. Különleges helyet foglal el a csatkai remeték sorában Domján József. Ő 1933-ban, huszonhat évesen érkezett a szentkúthoz, de sorolhatnánk hosszan a remeték és hívek neveit, mindazokaz kik vigaszt találtak itt.
Azt a mély utat, amelyen lesétálunk a kápolnához, s amely a szeptemberi búcsú idején telve van kegytárgy- és ajándékárusokkal, Földi Mihály remete lapátolta ki. A lejtő alján, a szépen kialakított lépcsősor közelében láthatjuk az 1966-bari Kolláth Józsefné által Mohari Lőrinc remete emlékére állíttatott oszlopot, rajta a Getszemáni Kertben imádkozó Krisztus cement domborművet. Néhány méterre kőkeresztet állított Renner Mária és férje, Nick Ferenc. A bükkös lejtőn egy Nepomuki Szent János-szobor látható, jelzés nélkül. A kőből épült támfalak között vezető lépcső jobb oldalán Názer Imre remete emlékfülkéje áll a felirattal: "Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelték Nazer Imre és szülők". Magát a kőlépcsőt és a kápolna körüli támfalat Halász Pius atya vezetésével a helyi hívek építették kétkezi munkájukkal. A kápolna előtti terecske közepén szabadtéri oltár áll, felette ácsolt esőtető. A hívek számára az oltárral szembeni lejtőn és a két partoldalban rögzített padok, lejjebb pedig a Szentkút kifolyója és medencéje. Visszasétálva a kápolnához, a kőlépcsővel szembeni oldalon felkakaszkodhatunk a remetelakhoz.
Két szálfa közt áll a remetekereszt, odébb egy lourdes-i barlang, amelyet Laták Nándor remete készített, a szobrot hozzá a hívek adományából vásárolták 1964-ben.
Maga a kápolna eredetileg csak 8 x 16 méteres alapterületű volt, homlokzatának közepén csúcsos toronysisakkal fedett toronnyal. Az 1987-88-as Mária-évre készülve Szekeres Dezső plébános kezdeményezésére az eredeti kis kápolnát úgy bővítették, hogy két oldalán hozzáépítettek egy-egy féltetős hajót, ezeket az oltár mögött egy folyosóval összekötötték, majd az így alakult körüljárót a nagy boltívek megnyitásával hozzácsatolták az eredeti belső térhez.
Ha belépünk a kápolnába, a két részből álló oltáron akad meg a tekintetünk. Az elülső rész a tulajdonképpeni oltár, a kőből készült oltárasztallal és tabernákulummal - ma is a II. Vatikáni Zsinat előtti liturgia rendjének felel meg. A tabernákulumot két angyalszoborral közrezárt feszület díszíti. Az oltár - mint a kegytemplomokban ez általános - itt is körbejárható. Mögötte a falhoz rögzítve áll az a fa keretépítmény, tetején az Atyaisten szobrával, amely az oltár fölé magasodó kegyszobrot tartja. Ünnepi alkalmakkor ezt a szobrot a liturgiához alkalmazkodó színű és díszű ruhába öltöztetik, fejére koronát tesznek.
A szentély falán balra Árpád-házi Szent Erzsébet, jobbra Szent Imre herceg képe látható, mindkettő Károly Gyula alkotása. A diadalív övpárkány alatti részén a lecke oldalon Szent László, az evangéliumi oldalon Szent István fából készült szobra kapott helyet.
A mennyezeti boltíven, az oltár felett csodás csatkai gyógyulást ábrázol a szekkó. A másik, a bejárathoz közeli boltív szekkóján az angyalok tartják a Szentírást Szűz Mária és a kis Jézus elé. A két mellékhajóban is áll egy-egy oltár. A jobb oldali oltárképet egy Benczúr-festményről készült nyomat alkotja- Vajk megkeresztelése - közrefogva két, a kiskanizsai templomból származó szoborral.
Ezek Sarlós Boldogasszonyt és Szent Erzsébetet ábrázolják. A bal oldali mellékhajó eklektikus díszeivel, "Tubi és családja" feliratot viselő oltárkendőjével alkalmat ad arra, hogy a csatkai búcsúk eddig nem említett vonására is felfigyeljünk.
A bakonyalji búcsújáró hely szinte kezdetektől a magyarországi cigányság legkedveltebb zarándokhelye.
Néhány éve már külön cigány misét is szerveznek a búcsú előtti napon, amelyet a cigány csoportok közötti feszültségek oldása érdekében külföldről hívott lelkész tart.
A kialakult szokások között ma is dívik a leányvásár, nem mindig az egyházi környezethez illő körülmények között. A legújabb kori vallásüldözés időszakában erre való hivatkozással három megye rendőreit vonták össze - nemcsak a renitenskedő cigányok megfékezésének feladatával.
A kútnál és a kápolnában tett látogatásunk után a lépcsőtől balra induló Kálvária stációi között kapaszkodjunk fel a tetőre. A műkőből készült, dombormű-jelenetekkel díszített stációkat a szervita atyák kezdeményezésére a tatai, tokodi, csatkai hívek és a rend többi tagjának adományából állíttatták.
A keresztút legmagasabb pontján álló három feszület Birkmayer György alkotása 1869-70-bői. Ma már csak a Krisztus-kereszt eredeti, a két lator korábbi szoborrészei szanaszét találhatók a Golgota kerítése környékén, helyükbe korpuszok nélküli, sima keresztek kerültek a legutóbbi restauráláskor.
A Csatkára látogatók, ha már eljutottak ide, újabb környékbeli nevezetességeket is felkereshetnek.......